az egypártrendszer, a kommunista (bolsevik) párt diktatúrája társadalom elnyomásán és a terroron alapult, eszközei: politikai titkosrendőrség, besúgóhálózat, munkatáborok (Gulág)
Lenin halála után fokozatosan Sztálin vált a Szovjetunió legnagyobb hatalmú vezetőjévé
gazdaság és a társadalom radikális átalakítása; cél: nagyhatalommá válás
totális állam: társadalmi élet minden területét (politika, gazdaság, kultúra), valamint a családi, magánéletet is irányító,
ellenőrző berendezkedés
Az iparosítás programja [TK. 93-94. old.]
államosították a gyárakat és bankokat
szigorú tervgazdálkodás
iparfejlesztés előnyt élvezett, elsősorban a nehézipart fejlesztették,
ipari berendezéseket sokszor külföldről hozatták, amikért élelmiszerrel fizettek
alacsony bérek, hiány fogyasztási cikkekből és élelmiszerekből
munkaverseny mozgalom
A mezőgazdaság átalakítása [TK. 94. old.]
erőszakos kollektivizálás: állami tulajdonba vették a haszonállatokat, a földeket: állami gazdaságok és kolhozok
nemcsak az „ellenforradalminak” tekintett társadalmi rétegeket üldözték, hanem a kommunista párton belül is megindultak a tisztogatások
száműzetés, börtön, kivégzés
koholt, azaz kitalált, hamis vádakon alapuló koncepciós perek
Sztálin 1953-ban bekövetkezett haláláig több mint tízmillió ember fordult meg a munkatáborokban, főleg Szibériában
Személyi kultusz [TK. 96. old.]
propaganda azt sugallta, hogy Sztálin szinte felsőbbrendű ember, döntéseiben tévedhetetlen
kötelező hódolat
nem lehet bírálni
Szovjetunió
föderatív, szövetségi állam, de a tagköztársaságok valójában nem élveztek autonómiát, hanem Moszkvából írányították őket
1922-ben még csak négy szövetségi köztársaságból állt [ Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (OSZSZSZK), az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság és a Kaukázusontúli Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (KSZSZSZK) ], de 1940-ben már 16 darab volt: meglévők felosztása kisebb részekre és területgyrapodás (balti államok és Besszarábia)
Lenin
a forradalom előtt sokat élt lülföldön emigrációban
élete végén a betegségei, agyvérzései és az ellene elkövetett merénylet miatt egyre kevésbé tudta írányítani az országot és a pártot
bebalzsamozott holttestét a Moszkvában a Lenin Mauzóeumban üvegkoporsóban helyezték el, amit évtizedekig rengeteg ember nézett meg
halála után Pétervárt átnevezték Leningráddá
Úgynevezett Politikai végrendeletét (Levél a kongresszushoz), amely többek között kritizálta Sztálint és Trockijt, továbbá javaslatot tett Sztálin elmozdítására a pártfőtitkári székből
Komintern (Kommunista Internacionálé)
a világ kommunista pártjait fogta össze
Moszkvából írányították
,
Terror, tisztogatások
Sztálin az 1920-as évek második felében, a harmincas években leszámolt a párton belüli ellenfeleivel: Trockij (emigrációba kényszerítik, 1940-ben Mexikóban megölik), Kamanyev (kivégzés), Buharin (kivégzés), Zinovjev, Kirov ("merénylet") stb.
a harmincas évek végén rengeteg magasrangú katonatisztet végeztek ki
titkosrenderség/állambiztonság: Cseka > GPU > NKVD > KGB; megszervezője: Dzerzsinszkij (), későbbi vezetők: Jagoda (kivégezték), Jezsov (kivégezték), Berija (1953. kivégezték)
Sztálin
grúz származású, eredeti neve: Dzsugasvili
kirúgásáig ortodox papi szemináriumba járt
Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, sztrájkokat, tüntetéseket szervezett, emiatt többször bebörtönözték ill. száműzték
már a forradalom előtt Bolsevik Párt Központi Bizottságának tagja
polgárháborúban katonai parancsnok, de nem árult el nagy tehetséget
1922-től az SZKP KB főtitkára, mely tisztséget haláláig betöltötte
Lenin
Trockij
Sztálin
Dzerzsinszkij
Berija
Buharin
