A magyarországi nemzetiségek

az ország újrabenépesítése után a 18. században Magyarország soknemzetiségű országgá vált
ekkor került sor a németek szervezett betelepítésére, Erdélyben a románok kerülnek többségbe, a szlovák-magyar nyelvhatár délebbre tolódik
a 20. század elejére a magyarság abszolút többségbe került a Kárpát-medencében (Horvátországot nem beleszámítva): természetes szaporulat, asszimiláció, kivándorlás
Trianon után hazánk nemzetállam lett: lakosság majdnem 90%-a magyar volt. A legnagyobb kisebbség a német lett
a revízió után 1941-re Magyarország újra soknemzetiségű ország lett (75% magyar)
2. világháború után újra nemzetállam: 99% magyar (németek kitelepítése, szlovák-magyar lakosságcsere)

asszimiláció: beolvadás a többségi népcsoportba (szokások átvétele, majd a nyelv elsajátítása, végül teljes beolvadás)
ez akár a kisebbségi identitás elveszítését is elhozhatja
erősíti a a többségi anyanyelvű oktatás túlsúlya és a gyakori vegyes házasságok

1848-ban az április törvények mindenkinek elhozták a jogegyenlőséget, de a nemzetiségek nem kaptak széles körű nyelvhasználati jogokat és területi autonómiát
emiatt a nemzetiségek egy része (horvátok, szlovákok egy része) szembefordult a magyar kormánnyal, Erdélyben véres polgárháború zajlott a magyarok és a románok között
ugyanakkor sok nemzetiségi harcolt a honvédségben

1868-as nemzetiségi törvény széles körű egyéni nyelvhasználatot biztosított, de elutasította a területi autonómiát, a kollektív jogokat
nem volt erőszakos asszimiláció, tudatos telepítési politika
rengeteg nem magyar nyelvű népiskola volt
zsidóságot nemzetiségnek tekintették, döntő többségük magyarnak vallotta magát
a nemzetiségek körében is megvalósult a nemzetté válás

utódállamok a területszerzést nemzetgyűlésekkel próbálták törvényesen is megalapozni. Ezek zavaros körülmények között, csak a nemzetiségek részvételével zajlottak le (pl. 1918. december 1. gyulafehérvári román gyűlés)

nagyon sok német a német nácik befolyása alá került, legnagyobb szervezetük, Volksbund Németország érdekeit képviselete
a kollektív felelősség elve alapján, a nagyhatalmak a potsdami döntése nyomán zajlott 1946-1948 között a németek kitelepítése Németországba

Napjainkban a romák jelentik a legnagyobb létszámú nemzetiséget
A 2011-es népszámlálás alkalmával alig több mint 300 ezren vallották magukat cigánynak, de valós létszámuk 500 ezer és 800 ezer között lehet
nagy többsége magyar anyanyelvű, magyarul és cigányul beszélők az oláhcigányok, a magyarul és románul beszélők a beások
14. századtól vándoroltak be, kezdetben vándorló életmódot folytattak, sokáig néhány tízezren voltak; vezetőik a vajdák
Mária Terézia alatt megpróbálták erőszakosan beolvasztani őket
dualizmus idején már 300000 ezren voltak, nagyobb részük letelepedett
Hagyományos foglalkozásaik: kovács, lókereskedő, teknőkészítő, vályogvető, edényjavítás, késélezés
Horthy-korszakban kb. 100-150 ezren voltak
a porrajmosnak, a roma holokausztnak több ezer áldozata volt
20. század második felében eltűntek és átalakultak a hagyományos cigány mesterségek. Sokan bányákban, a nehéziparban és az építőiparban dolgoztak. Felszámolták a „cigánytelepek” többségét, sokan az iparosodó nagyvárosokba költöztek.
A rendszerváltoztatás után a munkanélküliség a romák körében jóval nagyobb volt, mint a többségi lakosság körében
szegénység, alacsony iskolai végzettség, hátrányos megkülönböztetés

Magyarországon a nemzetiségek többnyire földrajzilag szétszórtan, településeink csaknem felén alkotnak kisebbségeket
1993-tól a nemzetiségek helyi (települési) és országos kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre
2011-ben elfogadott nemzetiségi törvény szerint a Magyarországon honos nemzetiségek: bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán
zsidóság nyelve és kötődése magyar, saját nyilatkozatuk szerint nem alkotnak nemzetiséget
2014-ben a nemzetiségek először juthattak képviselethez az országgyűlésben: nemzetiségi szószoló