a munkástanácsok és a nemzeti bizottságok nem ismerték el az új kormányt: tüntetések, sztrájkok
Kádár-kormány erőszakkal felszámolta az ellenállást: sortüzek (pl. Salgótarján), 1956 decemberében felszámolták a munkástanácsokat és a nemzeti bizottságokat.
1963-ig tartó megtorlás: elrettentő ítéletek (225 embert végeztek ki, 26 ezer embert ítéltek szabadságvesztésre)
1958. június 16. Nagy Imre kivégzése
A pártállam működése [TK. 25-27. old.]
megbízható fegyveres testületek létrehozása: rendőrség és a Magyar Néphadsereg újjászervezése, új politikai rendőrség: a BMIII/III-as csoportfőnökség, új karhatalom 1957. Munkásőrség
.Kádárnak az 1960-as évek elejére sikerült háttérbe szorítani a párton belüli „keményvonalasokat”, akik újra sztálinista diktatúrát akartak
Megalakult a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ)az MSzMP ifjúsági szervezete és az Úttörőszövetség
lakosságnak kedvező intézkedések: emelték az ipari munkások, a bányászok és a pedagógusok bérét, csökkentették az adókat, eltörölték a kötelező terménybeszolgáltatást
az 1960-as évek elejétől enyhült a politikai elnyomás: pl. részleges amnesztia
„aki nincs ellenünk, az velünk van”: aki nem nyilvánított véleményt a a politikáról, azt békén hagyták
A Kádár-rendszer is diktatúra volt: szoros felügyelet alatt tartotta az embereket. párt- és a KISZ-szervezetek minden munkahelyen és minden településen jelen
voltak
veszélyesnek tartott személyeket és társadalmi csoportokat a politikai rendőrség folyamatosan megfigyelte
vallás- és egyházellenes politika: pl. e csökkent a hittanórákra járó gyermekek száma, letartóztatások
az MSZMP jóváhagyása, hallgatólagos beleegyezése nélkül nem készülhettek és nem jelenhettek meg művek és írások, „három T” elve: támogatás, tűrés, tiltás kategóriája
külföldre utazás korlátozása
könyvek és a színház az állami támogatás által olcsón elérhetővé vált
nyugati ifjúság beatkultúrája: beszivárgott az országba
Megtorlások
a megtorlások írányítója Kádár János mellett elsősorban Biszku Béla belügyminiszter és Münnich Ferenc volt
megtorlások során az életkor sem számított, így Mansfeld Pétert a 18. életévét követő napokban végezték ki. Az ’56-os forradalomban való szerepvállalásért kirótt utolsó halálos ítéleteket 1961 augusztusában hajtották végre
Nagy Imrével együtt Maléter Pált és Gimes Miklóst is halálra ítélték, Losonczy Géza még az ítélethozatal előtt a börtönben elhunyt a kényszertáplálása során.
A Kádár-kormány kezdetben külpolitikailag teljesen elszigetelődött a vasfüggöny nyugati oldalán lévő országoktól. Az ENSZ Közgyűlése folyamatosan napirenden tartotta a „magyar kérdést”, és elítélte a visszarendeződő diktatúrát. A Szovjetunió azonban azt meg tudta akadályozni, hogy a „magyarkérdést” a Biztonsági Tanács elé vigyék. 1963 tavaszán részleges amnesztia saz Amerikai Egyesült Államokkal való alku része volt, mivel ezt szabták feltételként ahhoz, hogy az ENSZ-ben véglegesen elismerjék a Kádár-kormányt Magyarország legitim képviselőjének.
Személyek, testületek, szervezetek
miniszterelnökök: Kádár János (1956-58, 1961-65), Münnich Ferenc (1958-61), Kállai Gyula (1965-1967), Foch Jenő (1967-1975), Lázár György (1975-1987)
Aczél György: a kulturális élet legnagyobb hatalmú irányítója
Elnöki tanács: kollektív államfői funkciót töltött be, ezen felül bizonyos korlátozásokkal az Országgyűlést helyettesítő jogkörrel is rendelkezett (pl. törvényerejű rendeleteket alkothatott); bármely jogszabályt vagy államigazgatási aktust megsemmisíthetett vagy megváltoztathatott, ha az az alkotmányba ütközött, továbbá bármely állami szervet beszámoltathatta, alkotmányossági felügyeletet gyakorolt a tanácsok fölött; tagjait az országgyűlés választotta; elnöke: Dobi István (1952-1967), Losonczi Pál (1967-1987)
Országgyűlés: csak évente négyszer, általában két-két hét időtartamban ülésezett;
Hazafias Népfront: sajátos társadalmi szervezet volt 1954 és 1990 között, amelynek célja „a magyar társadalom valamennyi osztályának, rétegének összefogása” volt. Egyéni tagsága nem volt, tömegmozgalomként működött. Az akkori politikai rendszer minden elemét, az MSZMP-t, a tömegszervezeteket, valamint a társadalmi és kulturális szervezeteket egyesítette.
Központi Népi Ellenőrzési Bizottság: 958–1989 között működött. Feladatkörébe tartozott "az állami és állampolgári fegyelem megszilárdítása, a nép vagyonának védelme és a visszaélések leleplezése, a feltárt hibák megszüntetésében való közreműködés
Magyar Honvédelmi Szövetség: sport- és szabadidő-tevékenységeket szervező országos félkatonai szervezet volt 1948 és 1990 között; szakosztályok pl. Gépjárművezető-képzés, lövész, ejtőernyős, búvár, modellező, repülős, rádiós stb.
Ifjú Gárda: KISZ rendezvényeit biztosító rendezőgárdából kialakított, honvédelmi nevelést erősítő szervezet volt, a KISZ teljes politikai irányításával. Az ifjúgárdisták (fiúk és lányok) 14 éves kortól teljesíthettek szolgálatot. A belépés önkéntes volt, a gárdisták a rendezvényeken egyenruhát viseltek
Országgyűlési választásaok
álasztási részvétel erősen ajánlott” volt: a névjegyzék alapján megállapítható volt, kik maradtak távol és őket jó indok híján különböző vegzálások érhették. Ennek folytán az általános részvétel és 1985-ig a jelöltek eredményei is általában 98-99% körül végződtek.
1958, 1963 listás szavazás: a választópolgárok arról nyilatkoztak, hogy elfogadják vagy sem a Hazafias Népfront listáját (nem volt kötelező párttagnal lenni)
1967-1980: egyéni képviselőket választanak 349 választókörzetben; de döntően mindenhol csak egy jelölt van; csak a Hzafias Népfront saját jelöltje indulhatott vagy akit Hazafias Népfront engedélyezett
1985. kötelező több jelöltett indítani, először jutottak be a Hazafias Népfronttól független jelöltek
Sztálinista elit sorsa
Péter Gábort és Farkas Mihályt elítélték, de a börtönben privilegizált helyzetük volt az ’56-os elítéltekhez képest, és egyéni kegyelemmel hamarosan szabadultak. Gerő Ernőt és a továbbra is a Szovjetunióban tartózkodó Rákosi Mátyást 1962-ben kizárták a pártból. (Révai József már 1959-ben elhunyt.)
Pártelit
középrétegekhez tartozó úgynevezett káderek, akik több tízezren voltak
számos egzisztenciális előnnyel rendelkeztek. Aki egyszer bekerült a káderek sorába, rendszerint nem is hullott már ki onnan
4K-nak nevezett kiváltságrendszer: K-vonalú telefonnal rendelkeztek – ami az államigazgatás külön hálózata volt –, korlátlanul utazhattak külföldre, a Kútvölgyi Kórházban kezelték őket, életük végén pedig a Kerepesi úti temető úgynevezett munkásmozgalmi panteonjába temették el őket.
elterjedt kööttük a vadászat
káderré válásnak már nemcsak a politikai megbízhatóság volt az egyedüli feltétele, hanem az adott területnek megfelelő szakértelem is. A káderek köre fokozatosan mind professzionálisabbá vált, nőtt közöttük a diplomások aránya
Szovjet csapatok
Magyarországon állomásoztak a szovjet haderő alakulatai. Ezt egy 1957-ben megkötött egyezmény rögzítette. A korszakban mintegy 60 ezer szovjet katona tartózkodott „ideiglenesen” az országban,
a magyar kormány és az MSZMP vezetői tudta nélkül az 1960-as évektől kezdődően már atomtölteteket is tároltak hazánkban