Kárpát-medence a honfoglalás előtt [TK. 106. old.]
Frank Birodalom fennhatósága alatt Dunántúl
Bolgár Birodalom befolyása alatt a dél-keleti rész
Morva Fejedelemség befolyása alatt az észak-nyugati rész
avarok: Dunántúl, Alföld
szlávok: észak-nyugati és déli részen
a magyarok a betelepülésük előtt többször jártak a Kárpát-medencében frank vagy morva szövetségben harcolni
Honfoglalás [TK. 106-109. old.]
895. a hagyomány szerint a honfoglalás dátuma
de valószínűleg már a 9. század közepén a magyarok egy része már megérkezett a Kárpát-medencébe
Álmos, majd Árpád fejedelem vezette a magyarokat
Anonymus gestája (13. század) és a Képes Krónika (14. század) beszámol a honfoglalásról
a források szerint a Vereckei-hágón és/vagy Erdély hágóin keresztül érkeztünk
"Kalandozások" sikere [TK. 111-112. old.]
a honfoglalás után a magyarok sok hadjáratot indítottak Nyugat-Európába és a Bizánci Birodalomban
sokszor más uralkodók zsoldot fizettek a magyarok katonai segítségéért (vagy adót a magyar támadás elkerüléséért)
zsákmányszerzés
potenciális ellenségek távoltartása
Sikerek oka: az ellenség által kevéssé ismert visszacsapó íjjal felszerelt könnyűlovas harcmodor és a megtámadott államok gyengesége
"Kalandozások" vége [TK. 112-113. old.]
a megtámadott államok megerősödnek, kiismerik a harcmodorunkat
955. Ausburgi csata vereség I. Ottó német császár lovagjaitól
970. vereség Bizánctól
Géza fejedelem [TK. 113. old.]
békére törekedett
felvette a kereszténységet
fiát Istvánt összeházasította Gizella bajor hercegnővel
keresztény papok és német lovagok érkeztek az országba
996. pannonhalmi kolostor megalapítása
Honfoglalás
kettős honfoglalás elmélete: az első hullámban, 670 körül az „onogur-magyarok” érkeztek az akkor avarok uralta Kárpát-medencébe, a másodikban hullámban Álmos és Árpád honfoglalói jöttek be.
korábban elterjedt nézet volt, hogy azért 895-ben volt a honfoglalás, mert ekkor támadták meg az etelközi magyarokat egyszerre, két írányból a besenyők és a bolgárok; így a magyarok kénytelenek voltak a Kárpát-medencébe költözni
900-ra fejeződött be a honfoglalás, ekkor foglaltuk el a Dunántúlt és Ausztria egy részét
A magyarság megtelepedése törzsenként történhetett. Az Árpádok törzsének területe központi helyet foglalt el. Először a Dunaú– Tisza közére terjedhetett ki, majd átkerült Északkelet-Dunántúlra.
907. pozsonyi csata: a támadó német csapatok visszaverése
a honfoglaló magyarok létszámában a kutatók véleménye erősen eltér: 100000-1000000 fő
"Kalandozások"
a honfoglaló magyaroknál téli szállásaik körül voltak a művelt földek, az állatok karámjai és kezdetleges lakóházaik. Az év nagy részében azonban állatállományukkal a legelőket járták a folyók mentén. Ezek a legelők azonban jóval szűkebbnek bizonyultak a korábbiaknál.
A honfoglalás és 955 között 13-16 itáliai, 28 német, 12 francia és 1 hispániai mór területre vezetett hadjáratról tudunk, illetve 970-ig legalább 17 balkáni katonai akcióról
A hadjáratokban a magyar haderőnek mindig csak egy része vett részt, általában legfeljebb ötezer lovasból állt egy magyar sereg; leginkább a határok mentén élő magyarok és főleg a társadalom felsőbb rétegei (törzs és nemzetségfők, valamint az ő katonai kíséretük) vettek benne részt
egyes vélemények szerint társadalmi lesüllyedéstől való félelem is szerepet játszott a kalandozásokban való részvételben
az ausburgi csatában a magyarok túlerőben voltak, de a németeknek sikerült rájuk erőltetni a közelharcot, így vesztettek
kalandozások következméyei: a törzsi vezetőréteg és az egyszerű katonáskodók nem egyformán részesültek a zsákmányból, így megnőtt közöttük a vagyoni különbség. Ezzel egyidőben megerősödött a törzsfők körül formálódó katonai kíséret. A fejedelmi hatalom meggyengült.
Géza fejedelem
megtiltotta a kalandozásokat
973. Quedlinburg: német birodalmi gyűlés, ahová a Géza is elküldte a követeit, akárcsak a csehek, lengyelek, dánok, a pápa és a bizánci császár
kisebb ausztriai területeket átengedett a német császárnak
nagyfejedelmi hatalomtól függetlenségüket megőrizni vágyó törzsi vezetők ellen kíméletlenül lépett fel, ezért az egykorú feljegyzések „véres kezű”-nek nevezik
leányai Vitéz Boleszláv lengyel király, Thüringia grófja, Gabriel Radomir Bolgár cár, Orseoló Ottó velencei dózse, Aba Sámuel felségei lettek.
