1953-ban Sztálin utóda Hruscsov lesz, aki Magyarországon is változásokat akart
1953-ban Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki könnyített az elnyomó intézkedéseken pl. internálótáborok bezárása, amnesztia, a felfüggesztette az erőltetett iparosítást, csökkentette a katonai kiadásokat
MDP vezetése azonban továbbra is Rákosi kezében maradt, aki elérte, hogy 1955-ben leváltsák Nagy Imrét. Ismét Rákosi embere lesz a miniszterelnök
1955-ben hidegháborús helyzet súlyosbodott: NSZK-t felvették a NATO-ba, emiatt létrejött a Varsói Szerződés.
Ausztria semleges ország lett.
A forradalom közvetlen előzményei [TK. 12. old.]
1956 februárjában Hruscsov bírálta a sztálini politikát, ami jelezte, hogy a változások várhatóak
1956 tavaszán a Magyar Dolgozók Pártján belül kezdett kialakulni egy politikai ellenzék
1956 júliusában leváltották Rákosit Az MDP új első titkára Gerő Ernő lett. Ez azonban nem jelentett érdemi változást
csekély változások nem csillapították le a lakosság elégedetlenségét, ami Rajk László és társainak újratemetésén is megnyilvánult (X.6.)
A forradalom kirobbanása, 1956. október 23. [TK. 12-15. old.]
1956 októberében megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét MEFESZ; budapesti műszaki egyetemisták 16 pontban fogalmazta meg az egyetemi ifjúság követeléseit pl. szovjet csapatok távozását, Nagy Imre kormányfői kinevezését és szabad, többpártrendszerű választások
1956. október 23-ára az egyetemisták békés felvonulást szerveztek: Bem-szobor, Petőfi-Szobor, Országház; Sztálin-szobor ledöntése a Városligetnél; tűzharc a Rádiónál
a vidéki városokban is tüntetések kezdődtek pl. Debrecen
lyukas zászló lesz a forradalom jelképe
Szovjet tankokkal a népakarat ellen [TK. 15-17. old.]
MDP vezetői október 23-án az behívták a szovjet csapatokat Budapestre, majd kinevezték Nagy Imrét a minisztelnöknek
szovjet csapatok vonultak be Budapestre, akik ellen főleg fiatalokból álló fegyveres csoportok alakultak (pl. a Corvin közben, a Széna téren stb.): „pesti srácok”
a Molotov-koktél: benzines palack a tankok ellen
vidéken is kitört a forradalom;nemzeti tanácsok, munkástanácsok alakultak
az MDP helyett megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), amelynek vezetője Kádár János lett
Október 25-én a Parlamentnél a tüntetők közé lőttek, a sortűznek sok áldozata volt. Vidéken is voltak sortüzek pl. Mosonmagyaróváron
Október 28-án Nagy Imre bejelentette, hogy a szovjet csapatok elhagyják Budapestet, tárgyalásokat kezd a szovjet haderő egész országból történő kivonásáról. a kormány kész az együttműködésre a létrejött forradalmi szervezetekkel az ÁVH feloszlatását, a Nemzetőrség megalakítását, az ország címere ismét a Kossuth-címer legyen, március 15. pedig nemzeti ünnep; béremelést ígért, az erőszakos kollektivizálás leállítását és a magángazdaságok támogatását.
A magyar forradalom a világtörténelem színpadán [TK. 19-20. old.]
kapitalista országok közvéleménye növekvő szimpátiával tekintett a forradalomra, de az USA bejelentette, hogy nem fog beavatkozni
többpártrendszer visszaállítják (október 30.), koalíciós kormány alakult
szovjetek a katonai beavatkozás mellett döntöttek, november elsején Magyarország kinyilvánította a semlegességét
november 4-én bevonulnak a szovjet csapatok Budapestre, a hónap közepére felszámolják a fegyvere ellenállást
új szovjetbarát kormány alakul Kádár János vezetésével, aminek a hatalmát az új karhatalom, a pufajkások segítették
több mint 200 ezren Nyugatra menekültek
Előzmények
Petőfi Kör: 1956 tavaszán a Petőfi Körben – amely formálisan a DISZ-nek, a párt ifjúsági szervezetének volt a fóruma – sorra rendeztek vitákat a főként egyetemistákból álló hallgatóság előtt. Ezeken egyrészt ostorozták a korábbi évek hibáit és bűneit, másrészt már követeléseket is kezdtek megfogalmazni az elítéltek rehabilitációjával és a politikai rendszer megújításával kapcsolatban. A Petőfi Kör hatására vidéken is számos hasonló vitafórum alakult, és e mozgalom révén a politikai viták túllépték a párt kereteit: egyre szélesebb köröket, főleg diákokat és fiatal értelmiségieket értek el.
1953-ban Kelet-Berlinben, majd 1956 júniusában a lengyelországi Poznańban vitte utcára az embereket. A kommunista hatalom mindkétszer fegyveres eszközökkel lépett fel
Nagy Imre: 1955-ben le kellett mondania mind országgyűlési képviselői mandátumáról, mind népfront elnökségi tagságáról, akadémiai tagságáról és egyetemi katedrájától is, kizárták a pártból, nyomozást indított ellene az államvédelem
pártellenzék: . Számos politikus, írók és újságíró kereste meg őt 1955-ben Orsó utcai lakásában. Elsőként Losonczy Géza, majd Haraszti Sándor, Vásárhelyi Miklós, Gimes Miklós és Fazekas György. A pártellenzék magja elkezdett kialakulni.
Ellenálló csoportok
Corvin köz: Létszám és szervezettség tekintetében a legjelentősebb a Corvin közi csoport volt, amely idővel kb. 2500 fős, katonai minta szerint szervezett csapattá vált, hadtápszervezettel, századokkal, némi tüzérséggel, elsősegélyhellyel és – gépírónőkkel dolgozó – adminisztrációval. Parancsnoka az első napokban Iván Kovács László volt, majd Pongrátz Gergely vette át az ellenállás irányítását.
Széna tér: vezető: Szabó János ("Szabó bűcsi")
Tűzoltó utca: vezetője Angyal István
Nemzetközi háttér
Szuezi válsá. A Szuezi-csatornát államosító Egyiptom ellen előbb az izraeli csapatok indítottak támadást, majd brit és francia csapatok is mozgásba lendültek. Az angol-francia-izraeli csapatok sikeresen nyomultak előre, de a nemzetközi tiltakotás (USA, Szovjetunió, ENSz stb.) vissza kellett vonzlniuk. A konfliktus sok tekintetben elterelte a figyelmet a magyarországi eseményekről.
A szovjetek egyeztették a magyar forradalom elleni lépéseiket Kínával, illetve a keleti tömb néhány országával (például Lengyelországgal). Hruscsov egy Titóval folytatott titkos találkozón a jugoszláv vezető hozzájárulását is elnyerte a támadáshoz
Szovjet támadás
szovjet katonai szervek megtévesztő módon Nagy Imre kormányával is folytatták a tárgyalásokat csapataik kivonásáról. Ugyanakkor november 3-án a szovjet állambiztonsági szervek képviselői letartóztatták a magyar tárgyalókat, köztük Maléter Pál honvédelmi minisztert. Másnap, november 4-én, vasárnap hajnalban megindult a szovjet intervenció. A budapesti rádióban Nagy Imre miniszterelnök tájékoztatott a szovjet támadásról, majd munkatársaival és családtagjaikkal együtt a jugoszláv követségre menekült.
Münchenből sugárzó Szabad Európa Rádió adásai közül néhány azt a hamis vélekedést is táplálta, hogy a magyar szabadságharcosok rövidesen nyugati segítségre is számíthatnak.
Súlyos harcok voltak Veszprémben és Pécsett is, utóbbiból a Mecsekbe kivonuló, főleg diákokból és bányászokból álló felkelőcsapat november 19-éig folytatta az ellenállást. A nemzetőregységek és felkelőcsoportok más városokból (például Tatabánya, Miskolc, Sátoraljaújhely, Szekszárd) is kihúzódtak a környező erdőkbe.
Mindszenty József
október 30-án ő is kiszabadult, bizalmatlan volt a Nagy Imre-kormánnyal szemben
Az 1956. november 3-i rádióbeszédét a szocialista propaganda évtizedeken át úgy emlegette, mint a az „egyházi nagybirtokok visszakövetelését”. A prímás beszéde azonban nem az egyházi birtokokat, hanem az egyház régi és bevált intézményeit követelte vissza, kifejezetten megnevezve a sajtót és a szerzetesrendeket.
az USA nagykövetségére menekült, onnan csak 1971-ben tudott külföldre távozni
Az 1956. november 3-i rádióbeszédét a szocialista propaganda évtizedeken át, mint a reakció bizonyítékát ismételgette, a kibontakozó politikai-ideológiai harcban az „egyházi nagybirtokok visszakövetelését”,[87] hamisítva, mint a beszédben expressis verbis elhangzott kitételként idézték. A prímás beszéde azonban nem az egyházi birtokokat, hanem az egyház régi és bevált intézményeit követelte vissza, kifejezetten megnevezve a sajtót és a szerzetesrendeket.
Hruscsov
Gerő Ernő
Nagy Imre
Rajk László
Maléter Pál
Kádár János
Pongrátz Gergely
Szabó János
Iván Kovács László
