A Monarchia és Magyarország nemzetiségi viszonyai [TK. 41-42. old.]
magyarok és németek a Monarcia 40 százaléka
Magyarországon a magyarok csekély többségben
1868. horvát‒magyar kiegyezés: Horvátország Magyarországon belül területi önállóságot kapott
A nemzetiségi kérdés kezelése [TK. 42-43. old.]
1868. nemzetiségi törvény: anyanyelv használatát hivatali ügyintézésnél, a nemzetiségek saját anyanyelvű iskolákat és egyesületeket alapíthattak. Minden állampolgár a politikailag egységes magyar nemzetbe tartozik, az állam hivatalos nyelve a magyar
nemzetiségek területi önállóságot, azaz autonómiát követeltek
nemzetiségek által sérelmezett intézkedések pl. a magyar nyelv kötelező oktatása az iskolákban
A zsidó emancipáció [TK. 43-44. old.]
emancipáció: a zsidók és a zsidó vallás egyenjogosítása
jelentős az elmagyarasodásuk
nagy a szerepük a polgárosodásban, a gazdasági és kulturális fejlődésben
A cigányság helyzete Magyarországon [TK. 44. old.]
döntő többségük már letelepedett
hagyományos szakmáik jelentősége csökkent, sokuk mezőgazdasági munkás
írni-olvasni tudás hiánya
Az ország ünnepe, a millennium [TK. 44-45. old.]
1896. honfoglalás évfordulóját és az ország ezeréves fennállása
építkezések (pl. földalatti, Hősök tere), országos kiállítás
Kulturális fejlődés a korszakban [TK. 45-46. old.]
1868. népoktatási törvény: általános tankötelezettség a 6 és 12 év között, állami elemi iskolák és tanítóképzők építése
az írni-olvasni tudók száma jelentősen megnőtt
A Monarchia és Magyarország nemzetiségi viszonyai [TK. 41-42. old.]
magyarok és az osztrák-németek mindössze 40 százalékát tették ki a Monarchia lakosságának
Magyarországon a magyarok csekély többségbe kerültek, számuk több mint a kétszeresére nőtt
1868. horvát‒magyar kiegyezés: Horvátország belügyeit önállóan intézhette, horvát a hivatalos nyelv, pénzügyileg azonban Magyarországtól függött, törvényei pedig nem lehettek ellentétesek a magyar jogszabályokkal
A nemzetiségi kérdés kezelése [TK. 42-43. old.]
1868. nemzetiségi törvény: állampolgárok egyenjogúsága, és mindenki számára biztosította az anyanyelv használatát hivatali ügyintézésnél. A nemzetiségek saját anyanyelvű iskolákat és egyesületeket alapíthattak. Minden állampolgár a politikailag egységes magyar nemzetbe tartozik, az állam hivatalos nyelve a magyar
nemzetiségek területi önállóságot, azaz autonómiát követeltek
magyar politikai vezetőréteg tartott az ország feldarabolódásától
több olyan intézkedés, amelyek ellenérzést váltottak ki a nemzetiségek körében pl. a magyar nyelv kötelező oktatása az iskolákban
A zsidó emancipáció [TK. 43-44. old.]
emancipáció: a zsidók és a zsidó vallás egyenjogosítása
jelentős az elmagyarasodásuk
nagy a szerepük a polgárosodásban, a gazdasági és kulturális fejlődésben
A cigányság helyzete Magyarországon [TK. 44. old.]
kb. 300 ezer cigány, döntő többségük már letelepedett
hagyományos szakmáik jelentősége csökkent, sokuk mezőgazdasági munkás
írni-olvasni tudás hiánya
Az ország ünnepe, a millennium [TK. 44-45. old.]
1896. honfoglalás évfordulóját és az ország ezeréves fennállása
építkezések (pl. földalatti, Hősök tere), országos kiállítás
Kulturális fejlődés a korszakban [TK. 45-46. old.]
1868. népoktatási törvény: általános tankötelezettség a 6 és 12 év között, állami elemi iskolák és tanítóképzők építése
az írni-olvasni tudók száma jelentősen megnőtt
Eötvös József: kultuszminiszter
az irodalomban, az építészetben, a képzőművészetekben, a zenei életben nagyon sok alkotó tevékenykedett pl. Jókai Mór, Mikszáth Kálmán stb.
Horvát-magyar kiegyezés
Horvátország, Szlavónia és a Határőrvidék egyesült Horvát–Szlavónország néven, azonban a törvény Dalmácia esetleges jövőbeni Horvát–Szlavónországhoz (és így Magyarországhoz) csatlakozását is szabályozta
élén a mindenkori magyar király által kinevezett bán állt.
Belügy, igazságügy, vallásügy és közoktatásügy terén önkormányzati jogot kapott
önálló horvát kormány alakult Zágrábban a mindenkori horvát bán vezetésével, a magyar Országgyűlésbe a horvát országgyűlés (Szábor) 42 képviselőt delegálhatott (40-et az alsóházba, kettőt a felsőházba) valamint a két ország kapcsolataiért felelős horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli minisztert a magyar kormányba
horvát pártok nagy része elutasította a kiegyezést a Monarchián belül a magyarokéval egyenlő jogot követeltek
Nemzetiségi törvény
a magyar országgyülés nyelve a magyar; a törvények magyar nyelven alkottatnak, de az országban lakó minden más nemzetiség nyelvén is hiteles fordításban kiadandók
A városokban és a megyékben lehetőség volt a magyar mellett egyéb nemzetiségi nyelvek közigazgatási használatára is, ha a képviselők
20%-a ezt kérte; a községek maguk választhatták meg a hivatalos nyelvet; a képviselők felszólalhattak az üléseken az anynyelvűkön is
a települések és a kormány között magyar nyelvű az ügyintézés
a hivatalnokoknak az eljárásaik során lehetőleg az érintettekkel azok anyanyelvén kell kommunikálniuk
egyetemek oktatási nyelve a magyar
felső bíróságok nyelve a magyar
lakóhely szerinti hatóságok, bíróságokhoz való fordulás esetén lehet a saját anyanyelvet használni
Oktatás
30 év alatt 3000 új tanterem épült, megduplázódott a tanítók száma
analfabéták aránya 68%-ról 33%-ra esett vissza
aki a négy elemi osztály után nem tanult tovább, annak még két évig elemibe kellett járnia (ismétlő iskola)
1879-ben előírták a magyar nyelv kötelező oktatását nemzetiségi nyelvű elemi iskolákban is. 1907. „Lex Apponyi” volt, amely többek között a négy elemi elvégzése után minden diák élőszóban ki tudja magát fejezni magyarul
érettségit adó középiskola a 8 éves gimnázium és a reáliskola (több természettudomány és matematika, nincs latin és görög; korlátozottan jogosított továbbtanulásra) volt
új tudományegyetemek: Kolozsvár, Pozsony, Debrecen; ekkor alakult a Műegyetem is
kereskedelmi és ipariskolák létesültek
polgári 4 elemi után lehetett beiratkozni, gyakorlatias képzés (pl. német, gazdasági ismeretek, statisztika, jog alapjai, könyvitels stb.), 4 éves, elvégzése után az alacsonyabb tisztviselői pályák betöltésére nyílt lehetőség
Eötvös József
Ezredéves országos kiállítás- képeslap
Sió tündér-regéje szökőkút
