papság is kiváltságos réteg (pl. földbirtok, adómentesség, egyházi adó)
a nyugati keresztény egyház nyelve a latin, vezetője a pápa, akit a bíborosok választottak meg élethossziglan
az egyházmegyék élén a püspökök, a hívekkel a plébánosok foglalkoztak
keleti kereszténység: görög nyelv, más szertartások
Szentek, ereklyék, legendák [TK. 76-77. old.]
kiemelt tisztelet a szenteknek
ereklyék: szentek megmaradt testrészei, ruhái stb.
legendák: A szentekről szóló csodás történetek
Zarándoklatok [TK. 77. old.]
felkeresni Jézus Krisztus, Szűz Mária, szentek életének helyszíneit- pl. Jeruzsálem
Szerzetesek [TK. 78. old.]
kolostorokban laktak
szigorúbb szabályok: szegénységi, szűzességi és engedelmességi fogadalom
első szerzetesrend a bencés volt, alapítója, Szent Benedek (6. század)
a bencések: kétkezi munka, imádság, kódexmásolás, betegápolás és hittérítés; földbirtok
későbbi szerzetesrendek sokszor koldulórendek: városokban, föld nélkül, prédikálás, szegények gondozása; adományokból élnek; pl. ferencesek
Magyarországon a 13. században jött létre a pálos rend
A román és a gótikus stílus [TK. 79-80. old.]
Oktatás a középkorban [TK. 81. old.]
a tanárok és a tanulók nagy része egyházi személy
először kolostori vagy székesegyházi iskolák, majd az egyetem (jog, teológia, orvostudomány) pl. Párizs, Bologna
kódexek: kézírással, kevés, drága
Nyugati egyházszervezet
Több egyházmegye együttesen alkot egy egyháztartományt, ennek élén egy metropolita áll. Minden metropolita viseli az érseki rangot, de nem minden érsek alá tartozik egyháztartomány (pl. az erdélyi Gyulafehérvár főpásztora az egyházmegye ősisége és méltósága okán érsek, de nem metropolita, míg az esztergom-budapesti főpásztor egyszerre érsek és metropolita)
A kora középkorban szokás volt, hogy a plébánosokat a földesúr választotta ki és iktatta hivatalába, ezt nevezték kegyúri jognak. A pápaság megerősödésével a legfeljebb ajánlhatták papjelöltjeiket, de a plébánosok kinevezése a püspökök kezébe került. Ha azonban a tekintélyesebb birtokosok bemutatták jelöltjeiket, akkor nem volt kétséges, hogy a püspök kit fog kinevezni a plébánosnak.
A kora középkorban a püspököket a király jelölte és nevezte ki hivatalukba, ezt nevezték .főkegyúri jognak. Később valamilyen módon a pápa és a királyközösen nevezte ki a püspököket.
A püspöki székhelyeken működtek a káptalanok, azok az egyházi hivatalok, amelyek a p üspököt segítették az egyházmegye irányításában. A káptalanok élén a prépost állt, papi tagjait pedig kanonokoknak hívták. A káptalan feladata volt többek között az egyházi bíráskodás, az iskolák működtetése, a papnevelés, az egész vallási élet szervezése, de kiállíthattak földbirtoklást tanúsító oklevelet is (hiteleshely).
Keleti keresztény egyház (ortodoxok, pravoszlávok)
1054. nagy egyházszakadás: végleg kettészakad a nyugati és keleti egyház
Az ortodox egyházaknak nincs központi irányításuk, egymástól független egyházak, az egyes területket írányító pátriárkák közül a bizánci pátriárkának volt a legnagyobb tekintélye.
vannak eltérések a hittételekben: pl. tagadják, hogy a Szentlélek nemcsak az Atyától, hanem „a Fiútól is" származik, nem ismerik a szeplőtelen fogantatást és purgatóriumot sem
pappá szentelnek nős férfiakat is, azonban a felszentelt papok később már nem nősülhetnek vagy nősülhetnek újra. Püspök keleten is csak nőtlen pap lehet.
szerzetesség intézménye egységes, azaz egyetlen rend van (női és férfi ággal)
a bizánci cárok és az orosz cárok erősen beleszóltak az egyház ügyeibe
Szerzetesség
az egyes kolostorokat a (házfőnök-)apát, az egész rendet a főapát irányította
Egyes rendek helyi elöljárója a püspök volt, míg mások teljes önkormányzattal bírtak és nem tartoztak a püspöki joghatóság alá.
A bencések foglalkoztak betegápolással és hittérítéssel is.
a kolostorok is működtek hiteleshelyként: okleveleket állítottak ki és őriztek
Szentek és eretnekek
szentek: különösen istenfélő élet, mártírhalál a hitért, sokat tettek a kereszténység terjesztéséért és védelméért, egyházszervezői munkásságáért; csodákat tulajdonítanak neki vagy ereklyéinek
a katolikus egyház az 5. századig valamennyi pápát szentként tiszteli,
1215-től pápai hatáskör a szentté nyílvánítás
boldoggá avatás megelőzi a szentté avatást.
eretnekek: akik a hivatalos egyházi állasponttal ellenkező elvekben hittek pl. szegény egyházat akartak, nincs is szükség egyházra, két szín alatti áldozás, nemzeti nyelvű prédikáció stb.
az eretnekeket üldözte az egyház, ennek eszköze az egyházi inkvizició, de a súlyosabb ítéleteket a világi hatóságok hajtották végre
Egyetemek
Először a "hét szabad művészetet" gyakorolták. Elsőként oktatták a grammatikát, amely a helyes latin írás és olvasás tudományát jelentette; a retorika az ékesszólás művészete volt, ami az oklevelek fogalmazását is magában foglalta; a dialektika a vitatkozásra, a logikus gondolkodásra tanította a diákot. Ezután az aritmetika (számtan) következett, ide tartozott az egyházi naptár összeállítása, az egyházi ünnepek kiszámításának módja is, az asztronómia (csillagászat) tudománya ugyanehhez nyújtott segítséget. A geometrián belül az elemi mértani ismereteket sajátították el, de ide tartoztak az alapvető földrajzi és természetrajzi ismeretek is. A geometria nélkülözhetetlen volt az építészetben. A muzsika (lat. musica) a zenei képzést tökéletesítette, egyházi zenét, fúvós és húros hangszerek használatát tanították
Az egyetemek alapképzése, a "hét szabad művészetet" tanulmányozása hat évig tartott, általában 14-20 éves kor között. Ezután kerülhetett sor az orvosi vagy jogi tanulmányokra 20-25 éves kor között. A teológiai kar különösen hosszú tanulmányokat írt elő: további 8 évet, és a teológiai doktori címet csak egy 35 évnél idősebb férfi szerezhette meg.
Az egyetemek lényegéhez tartozott a belső önkormányzat, "egyetemen" a hallgatók és a tanítómesterek függetlenségét, önrendelkezését értették. Párizsban és a mintáját követő helyeken az egyetem egyházi intézmény maradt, tanárai mind, hallgatói pedig zömmel papi személyek voltak. Testületük - egyetemük - a professzori kar által választott rektor ("vezető, igazgató") irányítás alatt állt, aki a pápát kivéve minden egyházi és világi hatalomtól független volt. A párizsi mintától sokban eltért a bolognai, ezt leginkább világiak látogatták. Itt az "egyetemet" csak a diákság alkotta, ők a maguk köréből választottak rektort, a tanárokat pedig munkáltatóként foglalkoztatták.